MVTE - Miskolci Vasutas Természetjáró Egyesület

Görögország 2005. Olympos-hg. (Mytikas-csúcs 2917 m)

 

 

2005. szeptemberében látogattunk el Görögországba, azzal a konkrét céllal, hogy állhassunk az Istenek lakóhelyének nevezett Mytikas-csúcson (2917 m).

Az utazás 10 napos volt és ennek csak egy részét képezte a fenti program, de ez mondható a legmeghatározóbb élménynek.

Az utazás néhány alapadat: Utószezoni utazási iroda által szervezett nyaralás Paráliára. Ez jó bázis lehet a túrázóknak, mert közel helyezkedik el a hegyhez és így szeptember végén már megfizethető. Parália önmagában véve nem nyújt sok látnivalót és mozgalmas programokat sem, hacsak nem a tengerparti has-süttetés a cél, vagy a vég nélküli vásárlás és evés (ez utóbbi kedvező áron kivitelezhető).

Parália

Viszont rövid időn belül lehet el lehet látogatni Tesszalonikibe, Katerinibe (mindkettőre érdemes időt fordítani), 200 km-re magasodnak a Meteorák és 30 km-re Litohoró az Olympos-túrák kiindulópontjaként szolgáló kedves városka.

Tesszaloniki

 

A Mytikas-túra:

Litohoró Paráliáról busszal is megközelíthető (sűrűn jár busz arra Kateriniből a buszpályaudvarról), mi azonban taxival mentünk, mert nem túl drága és a korai indulás miatt kényelmesebb volt.

A taxi Litohoró főterén (kb. 400 m magasan) tett ki és mivel ez a turistautak kiindulópontja pont jó helyen.

A főtéren álltunk, amikor a felkelő nap sugarai vörösre festették úti célunkat a Mytikas tömbjét. Nem látszott közelinek, de csak a nap végére derült ki, hogy mennyire nem az.

A Mavrolongos szurdokon vezet az út Priónia parkolóig (1100 m). A szurdok nagyon szép, számos helyen az út a patak szintig leereszkedik és a zöld vízzel telt kádak (pl. egészen a szurdok bejáratánál Zeusz-kádja), hívogatják a megfáradt gyaloglót, de vizük hőmérséklete hamar eltántorítja azt aki fürdőzést vett a fejébe.

 A szurdok vége felé kedves kápolnát lát meg az ember, aminek fehér falait egy forrásszájba építettek. Ikonokkal díszített „szobácskái” és a bent világító gyertyák meghitt hangulatot kölcsönöznek a helynek. Lehet néhány centért gyertyát gyújtani és segítséget kérni a hátralévő 2000 m leküzdéséhez. Tovább gyalogolva elérünk egy ma is működő kolostort, az Agios Dionission-t. Első ránézésre inkább romosnak, mint lakottnak látszik, ennek ellenére szép és a felé magasodó hegyek között biztosan idilli hely a szerzetesi élethez.

A kolostor után már néhány perc múlva elérjük a Priónia parkolót (az utolsó még közlekedési eszközzel is megközelíthető pont), ez az 1937-ben létrehozott Nemzeti Park kapuja. Itt nagyon fontos feladat megfelelő mennyiségű víz betárolása. Az út hátralévő résében víz nincs, az „A” jelű menedékházban is csak pénz ellenében lehet ivóvízhez jutni.

Szóval ettől a ponttól kezd nehézzé válni a hátizsák és az út is egyre sziklásabb és meredekebb.

Az ösvény szépen szerpentinezik felfelé négy órán át, csodaszép tájon, időnként kilátással a tengerre. Kb. egy órával a ház elérése előtt már látszik a kerítés, ami egy kis erőt ad az utolsó méterek leküzdéséhez.

 

A többi fotóhoz katt ide!

Este hét órára értünk fel, kb. 10 óra gyaloglás után, meglehetősen elfáradva és éhesen az előbb említett „A” jelű menedékházba, amelynek neve Szpiliosz Agipstosz.

Mivel utazásunk előtt mi kevés információt tudtunk szerezni a házról, fontosnak tartok néhány dolgot elmondani.

A Szpiliosz Agipstosz menedékház 2100 m magasan van, elhelyezkedését tekintve a görögök „A” jelűként tüntetik fel a legtöbb információs táblán.

Itt van a hegyimentők bázisa és a helikopter leszálló.

A ház forgalma elég jelentős, ezért célszerű szállást foglalni (Tel: angolul és németül egyaránt beszélnek).

Egy éjszaka 10 €-ba kerül. A szobákban emeletes ágyak vannak és személyenként 2 pokrócot adnak. Amikor megérkezünk a bakancsot le kell venni és helyébe papucsot adnak, a házban csak abban lehet mocorogni.

Az egész ház területén tilos gázfőzőt használni. Az ott megszálló vendégek saját élelmiszereiket elfogyaszthatják az arra kijelölt helyen. Az átutazók ezt csak 1,6 € ellenében tehetik meg. A recepcióra beérve nagyon kedves fogadtatásban van része a fáradt turistának, bármilyen információt tudnak nyújtani a hegyről.

A házban van lehetőség meleg étel vásárlására (6-10 €-ért már jelenős adag bablevest és pörköltet adnak). Ezt az étteremben fogyaszthatjuk el, ahol a kandallóban ég a tűz és jó meleg van. A ház többi részén nincs fűtés.

A mosdókat, mellékhelyiségeket lehet használni, de zuhanyzásra a mi esetünkben nem volt lehetőség, mivel kevés volt a víz.

10 órakor takarodó van, lekapcsolják ekkor a generátort és sötétség borul a házra.

 A napfelkelte már az étteremben ért minket az olympos tea (valamilyen helyi gyógynövényből készül és nagyon finom) szürcsölése közben.

8 órakor indultunk el, mivel korábban ez idő tájt (szeptember-október) már nem szerencsés, mivel a csúcs le van fagyva.

Ahogy haladtunk felfelé egyre kevesebb lett a növényzet, a fenyőfák hirtelen tűntek el, a szokásos gyalogfenyő közötti hosszas bandukolás elmaradt. Sziklás, törmelékes terepen haladtunk, csodaszép kilátással minden irányban.

2 óra gyaloglás után a Skala-csúcson (2866 m) álltunk és szemben magasodott a Mytikas, balra a gerinc folytatásában a Skólió-csúcs (2911 m) és messzire mögöttünk látható volt a tenger.

Miután kigyönyörködtük magunkat a Mytikas bámulatos tömbjében elindultunk felé és azonnal érezhető lett, hogy nem lesz egyszerű az utolsó egy óra a csúcsig.

Első lépésként kb. 100 m–es szintet ereszkedtünk törmelékes terepen, majd ott álltunk a 200 m-es fal előtt, amely enyhén szólva is meredeknek tűnt. A Mytikast 1913-ban mászták meg először, most is csak olyanoknak ajánlott akiknek nincs tériszonya és akiktől nem áll messze a sziklamászás.

Az ajánlott útvonal piros sávval jelölve van, célszerű követni. Végig be vannak rakva a nittek, úgyhogy a kötél használata lehetséges és korántsem mondható feleslegesnek. Nálunk nem volt kötél, úgyhogy kézzel-lábbal, de megmásztuk a csúcsot.

A kilátás a csúcsról szintén nagyon szép, de csak néhány perc pihenőt tartottunk, mert a tenger felöl a pára elég sürgetően közeledett felénk, na meg 1800 m szintet kellett leküzdeni, immár lefelé. A háznál magunkhoz vettük a hátizsákjainkat, amelyeket reggel az arra kijelölt helyen hagyhattunk és az irányt Priónia parkoló felé vettük.

Délután 4-kor értünk le és stoppal jutottunk vissza Litohoróba, majd busszal vissza Parláliára.

 

Látogatás a Meteoráknál:

A hátralévő időben ellátogattunk a Meteorákhoz is kölcsönzött autóval.

Meglátogattuk a Rosszanut (apácakolostor), a Varlamot és a Nagy Meteora kolostort.

A 7 kolostorból 6 látogatható, darabonként 2 €-ért. A kolostorokat jó minőségű aszfaltozott  úton lehet megközelíteni. Kalambakából, vagy Kasztrikiból. A parkolókért nem kell külön fizetni, de az utakon és a parkolásnál nem árt az óvatosság, mert nagy panorámabuszok forgolódnak minden felé.

Kalambaka

A mi általunk megtekintett három kolostor nagyon szép volt építészetileg és az ott uralkodó különleges hangulat egyedi élményben gazdagítja az utazót.

 Aki kedvet kapott egy görög kiruccanáshoz, annak nagyon sok szép élményt kívánunk.

 

                                                                                                              Sulyok Emese

MVTE

Ugrás a lap tetejére